Egy bűnöző exelnök utódja nyerte az elnökválasztást. A 2024. május 5-i választásokon José Raúl Mulino a szavazatok 32,2 százalékával egyértelmű győztesnek bizonyult, így ő lett Panama új elnöke. Mulino későn szállt be a választási kampányba, a korábbi elnök, Ricardo Martinelli helyére állt be, aki nem tudott indulni, mivel pénzmosás miatt több mint tíz év börtönbüntetésre ítélték.
Az eredmény paradoxnak tűnik, hiszen a felmérések szerint éppen a korrupció kérdése aggasztja a panamai lakosság nagy részét. A választásokat a közösségi média intenzív használata, az azt megelőző tömeges tüntetések és a független jelöltek parlamenti sikere jellemezte. Alábbiakban elemezzük a helyzetet.
2024 februárjában a választók 16 százaléka még mindig bizonytalan volt abban, hogy a nyolc elnökjelölt közül melyikre szavazzon. A május 5-i választáson most a jobboldali populista Realizando Metas párt és a jobbközép Alianza párt koalícióját képviselő José Raúl Mulino nyerte meg a versenyt. A szavazatok 32,2 százalékával mintegy tíz ponttal előzte meg a második helyezett Ricardo Lombanát; Panamában nem lesz második forduló.
Mulino eredetileg nem az elnöki, hanem csak az alelnöki posztért indult, mivel a tényleges jelölt Ricardo Martinelli volt elnök volt.
Martinellit azonban 2023 júliusában pénzmosás miatt tíz év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték. Amikor ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 2024 februárjában megerősítette, önszántából száműzetésbe vonult a nicaraguai nagykövetségre. Kezdetben a feleségét kérte meg, hogy induljon helyette a választáson. Amikor az asszony ezt elutasította, Mulinóhoz fordult, aki aztán 2024 márciusában, jóval a többi párt jelöltjei után indult a legmagasabb állami tisztségért folyó versenyben.
Elítélése ellenére Martinelli továbbra is szinte vallásos népszerűségnek örvend. Ez annak köszönhető, hogy a panamai választók nagy része a 2009 és 2014 közötti hivatali ideje alatt elért gazdasági fellendüléssel hozza őt összefüggésbe.
Amikor Martinelli megtudta, hogy elítélése miatt nem indulhat a választásokon, a közösségi oldalakon videókat és képeket kezdett terjeszteni a következő üzenettel: „Aki Mulinóra szavaz, Martinellire szavaz!”. Mindezt annak ellenére tette, hogy a választási bíróság megtiltotta a Realizando Metas („Célok megvalósítása”) pártnak, hogy Martinelli nevét és képét óriásplakátokon használja. A párt nevét szándékosan úgy választották meg, hogy az RM rövidítés megfeleljen a volt elnök kezdőbetűinek. Sem Martinelli, sem Mulino nem a korrupció megszüntetését ígérte a polgároknak, hanem inkább több pénzt a zsebükbe, amely kifejezés Panamában (is) nagyon csábító.
Mulino Martinelli kormánya idején közbiztonsági miniszter volt, és többek között azért bírálták, mert ő volt a felelős a 2010 júliusában Bocas del Toróban tüntető munkások egy csoportja elleni rendőri fellépésért. A leköszönő kormány hasonló intézkedéseit élesen bírálták a 2023-as tüntetések során.
Noemi Aparicio tanár és szociológus a következőképpen kommentálta a választási eredményeket: „Véleményem szerint nem voltak meglepetések, ugyanakkor néhányan biztosan meglepődtek azon, hogy Mulino nyert – például a hagyományos politikai pártok közül. Történelmileg azonban a panamaiak mindig leszavazták a kormánypártot, és ez szinte büntetőválasztás volt”.
A „büntetésre” annak fényében került sor, hogy az országot tavaly év végén megbénította az elmúlt évtizedek legnagyobb bányászat elleni tüntető mozgósítása. Csaknem három hónapon át országszerte több ezren gyűltek össze tüntetéseken. A sok tüntető megsebesült és sokan meg is haltak. A leköszönő kormány megbüntetésének vágya könnyen felismerhető a választókkal folytatott beszélgetésekből vagy a választási eredményekből: az előző kormánypárt, a Partido Revolucionario Democrático (PRD), az ország korábbi legfontosabb politikai pártja a szavazatok kevesebb mint hat százalékával a szakadék szélére sodródott.
A választásokon új szereplők is megjelentek a politikai színpadon, az úgynevezett függetlenek. Ezek a jelöltek nem a hagyományos politikai pártokból kerültek ki, hanem a tiltakozásokat használták fel arra, hogy ismertséget szerezzenek vagy növeljék. Közülük három elnökjelölt emelkedett ki: Ricardo Lombana, a Movimiento Otro Camino képviselője, aki 2022-ben saját pártot alapított, Zulay Rodríguez, aki független jelölt, de a kormányzó PRD párt képviselője, valamint Maribel Gordon, a független jelölt, akit az időközben megszűnt baloldali FAD párt tagjai támogattak, és aki szakszervezetekhez és őslakos csoportokhoz kötődik.
Még fontosabbak voltak a független jelöltek indulása a parlamenti és önkormányzati választásokon, ahol a Vamos, a Függetlenek Koalíciója váratlan győzelmet aratott – különösen a parlamentben, ahol a 71 helyből 20-at szerzett meg. Ez azért különösen figyelemre méltó, mert korábban csak négy független képviselő volt, de most ők alkotják majd a legnagyobb parlamenti frakciót. Emellett a Vamos ereje elegendő volt ahhoz, hogy két polgármesteri és tizenkét önkormányzati tanácsot nyerjen. Ez nagy siker, hiszen a függetlenek az előző választásokon egyetlen önkormányzati tisztséget sem tudtak elnyerni.
A Vamos két alapító tagja különösen ismert: Gabriel Silva (35 éves) és Juan Diego Vásquez (28 éves) távozó parlamenti képviselők, akiket 2019-ben választottak be a parlamentbe. Vásquez igazi médiajelenség: az utcán is köszönetet mondanak neki, és több mint 200.000 követője van a X platformon, akik megnézik a parlamenti beszédeiből készült klipeket, és büszkén megosztják azokat a TikTok-on és az Instagramon. Vásquez azzal az ígérettel lett parlamenti képviselő, hogy véget vet a korrupciónak a parlamentben, és ez az ígéret visszhangra talált a panamaiak körében. A Transparency International 2019-es globális korrupciós barométeréről szóló jelentése szerint a válaszadók 56 százaléka úgy vélte, hogy a korrupció az elmúlt évben súlyosbodott, 69 százalékuk pedig azt állította, hogy a korrupció a parlamentben a legelterjedtebb.
Népszerűségük ellenére sem Silva, sem Vásquez nem választották az újabb mandátumot, mivel öt évvel korábban elkötelezték magukat a #NoALaReelection kampány mellett, amely a képviselők újraválasztása ellen kampányolt. A kampányt, amely főként a közösségi hálózatokon és plakátokon keresztül terjedt, de aláírás vagy politikai transzparens nélkül, valószínűleg a panamai oligarchia finanszírozta a Movin szervezeten keresztül, és a hagyományos politikai osztály eredménytelenségét és korrupcióját ítélte el.
Ennek a sikeres kampánynak a hangvételét a 2024-es választásokon a #NoVas című kampány vette fel újra, amely egy olyan videóból származik, amely a bányászat elleni tüntetések során terjedt el, és eredetileg José Gabriel Carrizo, a PRD elnökjelöltje és leköszönő alelnöke ellen irányult. A „No Vas” pozitív formája a „Vamos”, ami a mostani választásokon a jelenlegi parlamenti képviselők lecserélésére szólít fel a Vamos-lista jelöltjeivel. Még Ricardo Lombana pártja sem nyert annyi parlamenti helyet, mint a Vamos, aki 2019-ben nagy hasznot húzott a #NoAlaReelecciónból.
Stephanie Peñalba, az Arraiján körzet 31 éves, frissen megválasztott és pártonkívüli polgármestere kifejtette: „Az egyenlőtlenség és a korrupció volt a választások motivációi között. Időben felismertük, hogy a fiatalok fontos szerepet játszanak országunk fejlődésében. Felkészültséggel, képességgel és akarattal átalakíthatjuk az országot, véget vetve a 25 éve tartó, sötét és szégyenteljes epizódnak kerületünkben”.
Hasonló logikát követve Ricardo Martínez panamai aktivista azt mondta, hogy a panamaiak megtanulták, hogy az ilyen választásokon nem az számít, hogy van-e nagy platformod vagy csekkfüzeted, hanem az, hogy tudsz-e jó kampányt folytatni.
Bár a Vamos ismerős arcai a korrupciót állítják a diskurzusuk középpontjába, nem beszélnek arról, hogy milyen lenne az ország e szörnyeteg nélkül. Ellenzik a hagyományos pártokat és a politikai osztályt, de a privatizációval, a szabadkereskedelmi megállapodásokkal vagy a migrációval kapcsolatos álláspontjukat alig ismerik. Ez oda vezetett, hogy a Vamos tagjai nyíltan beszélnek az „állam zsugorodásáról”, és felszólalnak az oltóanyagok, a „gender ideológia” és az ENSZ 2030-as menetrendje ellen a szegénység ellen és a fenntarthatóság mellett. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik az LMBTIQ+ jogok, a jóléti állam és az abortuszhoz való jog mellett állnak ki. A kérdés az, hogy ez megosztottsághoz vezet-e a mozgalmon belül, és hogy a különbségek hogyan befolyásolják majd a parlamenti képviselők, polgármesterek és választott képviselők munkáját.
Mit várhatunk az új kormánytól? Panama a Gini-koefficiens szerint a régió egyik legegyenlőtlenebb országa, és bármennyire is vonzó a korrupció elleni küzdelem, az nem felel meg a panamaiak igényeinek. Ezt bizonyítja, hogy minden ellenkező előjel ellenére sok fiatal szavazó inkább a „korrupción túli” javaslatokra szavazott – mint Mulino és Martinelli. Maribel Gordón „Méltóságteljes életre vonatkozó tervére”, amely a munkásosztály életkörülményeinek javítását javasolja, vagy Mayer Mizrachi, Panama City újonnan megválasztott polgármesterének, az „influencer-jelöltnek” mesterséges intelligencia által generált jövőképeire.
A független jelöltek közigazgatásban szerzett tapasztalatának hiánya mellett az új kormánynak számos dilemmával kell szembenéznie: a társadalombiztosítási rendszerből hiányoznak a nyugdíjakra szánt források, a Panama-csatorna vízhiányban szenved, a külföldi adósság pedig több mint 47 milliárd dollárt tesz ki. Elég ösztönző az új elnök számára, hogy „megvalósítsa a célokat”.
írta: Carlos Escudero-Nuñez és Lyan Leguísamo
Forrás: Lateinamerika-Nachrichten
